A boldogság fogalma
Mi a boldogság? A pozitív pszichológia tudományos megközelítése szerint a boldogság két fő összetevőből áll:
1. A jelen érzelmi tapasztalat, mint az öröm vagy jó közérzet.
2. Az élettel való elégedettség, azaz a teljes életre vonatkozó szubjektív megítélés.
A fogalom körül viták vannak arról, hogy a boldogság inkább jólét (eudaimonia – a görög értelemben) vagy pillanatnyi öröm (hedonikus élmény). Illetve a fogalom jelentése attól is függ, hogy milyen kultúrában vizsgáljuk.
Ebből egyértelmű, hogy a boldogság konkrét meghatározása mennyire nehéz.
Sokáig kerestem a boldogságot
Sokáig hajszoltam, kerestem, kutattam, fejlesztettem magam, célokat tűztem ki, listákat pipáltam, újra terveztem ha kellett. Azt hittem, ha majd megtalálom a boldogságot (azt a biztos érzést, hogy minden a helyén van), akkor majd megnyugszom. Akkor majd élhetem az igazi életet. Csak valahogy ez a boldogság mindig odébb csúszott, valami mindig hiányzott.
Akkor is, amikor épp jól voltam. Mert ott volt alatta az a finom, nehezen megfogható feszültség. Egy kis szorítás a mellkasban, egy belső nyugtalanító érzés. Mintha mindig kellett volna még valami. Még egy cél. Még egy megerősítés. Még egy bizonyíték, hogy jól csinálom. Hogy elég vagyok.
Kívülről sokszor rendben volt minden, olykor belül is de közben egyre gyakrabban kérdeztem meg magamtól: ez lenne az? Ez az, amit kerestem?
Erről az útról szól Boldogság: Te mered magadat választani? podcastem, hallgasd meg!
Amikor már nem megy tovább
Volt egy pont, amikor egyszerűen elfáradtam. Már nem volt kedvem tovább hajszolni magam, valami belül egyszer csak nemet mondott. Nem a világra, nem a feladatokra, hanem erre az egész belső kényszerre, hogy mindig jobban kell lenni.
Nem tudtam merre tovább csak azt, hogy nem akarom ugyanúgy folytatni. Nem akarok tovább futni valami után amiről már sejtem, hogy nem ott van ahol eddig kerestem. Nem lett hirtelen könnyebb, sőt eleinte inkább minden csak még zavarosabbá vált, de elindult a változás. Már nem akartam azonnal megjavítani magam. Nem akartam mindent rögtön megérteni, csak figyelni, meghallani magam.
Ezért elkezdtem megengedni magamnak azt, amit korábban elnyomtam. Hogy szomorú legyek, hogy dühös legyek, hogy bizonytalan legyek, hogy ne tudjam.
A boldogság nem cél
Ahogy egyre inkább le mertem tenni a jókislány, a megoldó, a mindenre választ kereső szerepeket, valahogy közelebb kerültem ahhoz, aki valójában vagyok. Nem nagy szavakban, nem elméletben hanem abban, ahogy elkezdtem jelen lenni magammal.
Ez a jelenlét nem volt hangos, nem volt látványos, de mély volt és igaz. Ott volt valami, ami mindig is bennem volt, csak addig elnyomtam, háttérbe szorítottam, túlkiabáltam. Egyfajta csendes otthonosság. Egy együttérző figyelem. Egy mély, benső igen.
Rájöttem, hogy nekem a boldogság már nem cél. Nem valami, amit el akarok érni, nem egy állapot, amit fenn kell tartani. A boldogság az, amikor jelen vagyok akkor is, ha épp nehéz, akkor is, ha nem tudom a választ. Akkor is, ha szomorú vagyok vagy elfáradtam vagy egyszerűen csak csendre vágyom.
Ma már ezt jelenti nekem a boldogság
Már nem akarok boldog lenni. Egyszerűen csak élni de úgy igazán! Nem tökéletesen, nem mindig magabiztosan, nem egy elvárt állapot szerint, hanem úgy ahogy most vagyok.
Időnként ebben a szabadságban, ebben az őszinte, szabad jelenlétben felbukkan valami, amit tényleg boldogságnak tudnék nevezni. De már nem ragaszkodom hozzá, nem ragasztok rá nevet, nem kell hogy mindig ott legyen, elég hogy én ott vagyok.
A boldogság gyakorlatias eszközeiről ebben a blogbejegyzésemben írtam, olvasd el ezt is!
