A sebezhetőség gyengeség helyett valódi erőforrássá válhat, amikor képessé válunk arra, hogy beleengedjük magunkat.
Éppen a reggeli forró italomat kortyolgatom, amíg a (kölcsön)gyerekek alszanak és rendet próbálok tenni az egyik Dropbox mappámban.
Ebben a mappában találkoztam ezekkel a képekkel 2015 szeptemberéből.
Tudom… Egy picit már uncsi ez a balesetes sztori tőlem, ma mégis egy újabb színére láthattam rá… Arra mindenképpen, hogy jó messziről indultam! El is felejtettem már, mennyi mindenen mentem keresztül azokon a kritikus napokon.
Többek között megtanultam elengedni, azóta tudom, hogy az elengedés egy természetes képesség, nem valami spiri cucc, nem valaki hitrendszere, követni kell. Pusztán a belső képességünk, hogy boldogabbak és szabadabbak legyünk.
A sebezhetőség, mint szupererő
Az elengedés mindenkié. A szegényé, a gazdagé. A lányé, a fiúé. A boldogé, a boldogtalané. MINDENKIÉ.
De túl a MEG/ELengedésen, megtanultam még valamit. Milyen a sebezhetőség, minden mélységében. Megtanultam sebezhetően segítséget kérni. Ami viszont ennél sokkal klasszabb, hogy megtanultam sebezhető lenni önmagammal.
Mit is jelent ez ebben az esetben?
Megtanultam, hogy amennyiben hajlandó vagyok sebezhetően ránézni, hogy milyen választásaimmal teremtettem a legnagyobb sz@rokat és elakadásokat az életemben, akkor meg tudom változtani azokat. Ha hajlandó vagyok sebezhető lenni BÁRMIT meg tudok változtatni.
Amikor sebezhető vagyok, olyankor szuper erős vagyok. Olyankor megállíthatatlan vagyok.
Így is lett. 5 évvel ezelőtt elkeztem ránézni arra, hogy miből működöm, hogy ilyen nézőpontjaim, ítéleteim vannak (magamról, másokról), melyek korlátoztak abban, hogy olyan életem legyen, amilyet csak szeretnék!
Úgy döntöttem, nagyszerű életem lesz, kerül amibe kerül. Így lett!
Hogyan csináltam? Sokszor szörnyen fájdalmas volt. Olykor utáltam magam és szomorú voltam. Sokszor féltem vagy éppen rohadtul türelmetlen voltam. Sokszor feküdtem otthon szinte mozdulatlanul napokig. Gyakran kellett kényelmetlen választásokat meghoznom.
Megráztam magam és őszintén -ha tetszik sebezhetően – ránéztem a saját sz@romra és hajlandó voltam megváltoztatni.
Hogyan?
Használtam az eszközöket, melyekről annyit mesélek nektek!
