Tökéletesség… Hányszor néztél már úgy tükörbe, hogy az első gondolatod az volt: Ha ez másképp nézne ki rajtam, ha ez egy kicsit más lenne, akkor tökéletes lennék?
És hányszor érezted úgy, hogy bármit is csinálsz, az még mindig nem elég jó? A tökéletesség olyan, mint egy soha el nem érhető cél: minél közelebb kerülsz hozzá, annál messzebb kerül tőled.
De vajon tényleg létezik? Vagy csak egy ítéletspirál, ami megállít, korlátoz, és elválaszt önmagadtól? Tarts velem, és fedezzük fel együtt a tökéletességről alkotott nézőpontjainkat!
Mi van, ha nem a tökéletesség a cél?
Az Access Consciousness szerint a tökéletesség egy érdekes nézőpont – semmi több. Egy fix nézőpont, amit saját magadévá tettél és átvettél másoktól. Lehet, hogy a szüleidtől? Vagy az iskolai rendszertől? Esetleg a közösségi média „tökéletesre filterezett” világa súgta ezt neked?
Az Accessben az én egyik kedvenc kérdésem: Mi más lehetséges itt, amit eddig még nem vettem észre?
Mi van, ha a tökéletesség helyett valójában a választás szabadsága a cél?
Mi van, ha valójában nem kell semminek és senkinek sem megfelelned, csak önmagadnak?
És még azt sem kell definiálnod, ki vagy te, mert az is csak egy fix nézőpont lenne. Ehelyett ránézhetnél arra, hogy ki vagy te ma, és mit tudsz ma választani, ami megváltoztat mindent.
Ha mindenben csak a tökéletest keresed, akkor tulajdonképpen önmagadat korlátozod az ítélkezéssel. Amikor eldöntöd, hogy valami „nem elég jó” – akár a tested, akár az életed, akár a munkád –, azonnal leállítod a teremtést. Az eszközök abban tudnak támogatni, hogy lépj túl az ítéleteken.
Mi van, ha nem vagy hibás? Mi van, ha a “hibáid, tökéletlenségeid” valójában csak képességek, amiket még nem fedeztél fel?
A kérdés mint teremtő eszköz
A tökéletesség egy válasz. Egy végpont. Egy fal. De a kérdés megnyitja az ajtókat.
Próbáld ki:
- Milyen lenne az életem, ha nem kutatnám állandóan a tökéletest?
- Kinek a valóságát élem most éppen?
- Milyen hozzájárulás lehetek ma önmagamhoz és a világhoz?
És talán az egyik legfelszabadítóbb eszköz a következő kérdés: Kihez tartozik ez?
Amikor úgy érzed, hogy nem vagy elég jó, kérdezd meg magadtól: Ez az enyém? Vagy csak érzékeltél valaki mást, és automatikusan magadra vetted?
Azt szoktam mondani, hogy napi szinten több millió emberrel ülünk le tévézni vagy fekszünk le aludni. Belegondoltál már, hány embert érzékelsz minden egyes nap? Nem csoda, ha ennek hatására megjelennek bennünk a furcsa érzetek.
A tökéletlenség szabadsága
Mi van, ha a „hibáid” a legnagyobb erősségeid?
Mi van, ha éppen abban a tökéletlenségben van a varázslatod?
A különbözőséged, amit eddig megpróbáltál elrejteni, lehet az, ami mások számára inspiráló. Nem az „Instagram-kompatibilis” tökéletesség, hanem a valódi, nyers, élő energia, ami csak te lehetsz, senki más.
Mindenki egy egyedi energia, és ha ezt választod megmutatni, sokkal nagyobb hatásod lesz a világra, mintha tökéletes próbálnál lenni.
És mi van, ha a valódi erő abban rejlik, hogy mersz sebezhető lenni? Mersz „hibázni”? Mersz próbálkozni, választani, újrakezdeni és nem tudni?
Légy a kérdés, ne a válasz
Ha bármelyik területén az életednek azon kapod magad, hogy azt mantrázod magadban, hogy tökéletesnek kell lenned, állj meg egy pillanatra. Tedd fel magadnak a kérdést:
Mi mást választhatnék most, ami könnyedséget és örömöt hozna az életembe?
A tökéletesség keresése nem teremt, hanem megállít. De ha hajlandó vagy elengedni azt, amit eddig igaznak hittél róla, valami egészen új nyílhat meg előtted. Egy olyan élet, ahol minden napod lehet kaland, és ahol nem a tökéletesre törekszel, hanem az örömtelire.
Ha továbbmennél a tökéletesség témájában, akkor találkozzunk a május végi Being You Hétvégi Kalandon, ahol még mélyebbre megyünk, és felfedezzük azt az önmagunkat, akik valójában vagyunk.
És végül még egy kérdés, amivel most is elindulhatsz:
Mi lehetséges most, amit eddig még sosem választottál?
